Az ígérgetés olyan unalmas, a próbálkozás túl szánalmas...

No megint ott tartok, hogy kib*sszam az emberekből a biztosítékot, ha már mindenki itt ül a gép előtt, és senki nem hajlandó lejönni egy sörre, mert az olyan unalmas. Akkor izzítsuk a webcamokat "barátaim" és igyunk, dumáljunk jókat egy konferencia beszélgetés keretein belül. Jó évek óta nem blogoltam, de ha már megkaptam azt, hogy menjek orvoshoz, mert..... na ő az aki nem ismer engem, az embernek egyébként se orvosra lenne szüksége, hanem barátokra, társra akivel a hülyeségekbe is együtt vannak benne. Szóval, ha nem hallgatsz meg személyesen akkor ide lekarcolom.

   Sok emberrel beszéltem az elmúlt időszakban, igen így online, társkeresőről összeszedett csajokkal, ismerősökkel, és amikor jöttek az ismerkedős kérdések, mindenki felvette a szociális maszkot "hm.. ismerkedek párt keresek, a kutyámban jobban bízok (vedd feleségül) "egybként én a halaimmal beszélek", "most inkább játszok a passziánsszal bocsi" "Jah járogatok le, de nincs értelmes társaság" igen és most jön a kedvencem aki űberelni tudja ne kíméljen! :D "             " üzenetet látta 19:30, de a válasz az éterben eltűnt, igazi párkereső nemde? Valahogy kezdem azt hinni, hogy normális céltudatos nő nincs (bocs de van), de közben mégis csak keresni kell. A magabiztosság meg, hááát "jövőbe van valami terved?" "Nem tudoooom" Na basszus erre alapozz rá egy kapcsolatot, végülis az a ház aminek nincs alapja semmit se ér. Igen ilyenkor az ember felveszi a szociális maszkot, és minden kérdésre a sablon szövegek jönnek, "MIZU? Semmi" "Hogy vagy, sehogy" na akkor, ha már rá szántad ezt a pár percet a sorok olvasására, akkor csak annyit mondok, gondolj bele a következő helyzetbe, ha elesel a bicikliddel és a földön fekszel akkor tedd fel magadnak a kérdést, és válaszolj rá azzal amit másnak mondtál. Na így nézne ki a dolog: "Elestem, fel akarok állni? NEM TUDOM!" kicsit gondolkozz el, van melletted egy ember akiben kicsit is megbízol (nagyon), de titkolsz előle dolgokat, és magadba gyűjtögeted, mi lesz a vége? Elindítasz egy olyan bizalom romboló folyamatot nevezzük láncreakciónak, ahol valószínűleg a kapcsolat is elkezd megromlani, de csak akkor veszed, (veszitek) észre, hogy baj van, ha már akiben megbíztál azt az érdektelen választ adja, amit Te adtál. Ugye milyen jó kommunikációs forma? "Hogy vagy drágám? Sehogy, és te? hmmm Sehogy...." Na egy érdekes nap van mindegyik háta mögött, pedig biztos történt valami amit meglehetne említeni. De hát egyszerűbb megszokásból ezt mondani. Ha van Valakid, ne félj kibújni a szociális maszk mögül és elmondani, ma ez meg ez történt. Ha ismered a másikat, a párodat, tanulj meg a mozdulatokból olvasni, ha próbál valami olyat mondani biztos kiszúrod, hogy valami nincs rendben. Nincs olyan kapcsolat, ahol vannak jelentéktelen dolgok, a legapróbb mozdulat is árulkodni fog. De ne csodálkozzon senki se, ha valaki a bizonytalanság miatt tovább áll, és azt keresi, aki mellett vannak közös programok, egyszer élünk, nehogy későn kapcsolj! Nincs olyan dolog, amit ne lehetne rendbe hozni, csak akarni kell (kéne) és nem azt mondani, hogy nem tudom.... A kutya próbálkozik, Te tedd vagy ne tedd de ne próbáld.

 

További szép fészbúkozást. Ha van Valaki, akinek még az eszében vagyok dobjon egy üzenetet.